|
 |
|
|
| ... értelmét... Hisz létezem... Vonít bennem valami... Valami mélabús fájdalom... ködképeimből egyre határozottabb körvonalat ölt létezésem... A mozdulatlanná meredt fák tetejére ereszkedik a kék alkonyi pára... Vékonyan, bennem életre kel az éjszaka... A magán túlélőnek, harmadik út nincs... Boncasztalra kiterítve nézem a szavak kihűlt tetemét... Ezen a mindent bevilágító éjszakán...... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Alkonyi hangok
Felhőkre szálló por,
mint vörös fátyol
nyugalmat öntöz szét,
csöndes és homályos lett a rét.
Vércseppben bukik
le a Napkorong.
Sötét fák ülnek
a fekete dombokon.
Mint kiürült szavak
olyan a csend.
Szürke lett kint
és idebent.
Oldódik már a
valóság képi mása.
Rejtőzik, h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
A legszebb órák..számomra.A beteljesedés pillanatai.
És már gyermekkorom napjaiban ott csillogott a parányi,remegő érzés:"szeretem"..
A nappalok túlpörgött órái után,a legédesebb,fűszerillatú árnyékok otthona..a nyugalom és izzás szigete.
Amikor a Nap vérvörös színekben pompázva,éretten borul le a dombok mögé;lágy simogatással búcsúzva..és járni kez... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fátyoláról
Megjön a tavasz tarkasága:
fehér pöttyök és piros pontok,
virágos fák, tavaszi gondok,
tavaszi sírok ciprusága,
fehér virág hull barna sárba,
szelet mond az alkonyi pír is;
halálvágy száll a bús muzsákba,
mikor
zöld köntösét cifrázza Irisz.
S megjön a nyárnak tarkasága:
poros utak, száraz porondok,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... fátyoláról
Megjön a tavasz tarkasága:
fehér pöttyök és piros pontok,
virágos fák, tavaszi gondok,
tavaszi sírok ciprusága,
fehér virág hull barna sárba,
szelet mond az alkonyi pír is;
halálvágy száll a bús muzsákba,
mikor
zöld köntösét cifrázza Irisz.
S megjön a nyárnak tarkasága:
poros utak, száraz porondok,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... színek lobognak a szélben.
Egymáshoz öltött csíkok,
mint varratok egy szíven.
Piros,
mint az ajkak forró csók után,
mint szégyen pírja az ártatlan arcán,
mint alkonyi szélben a lebukó napkorong,
mint a remény sugara ébredő hajnalon.
Fehér,
mint elsápadt indulat, ha harag feszít belül,
mint az angyal szárnya, ha a lélek üdvözül,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... meg
a fülét. A hang így szólt: "És velem mi lesz, Uram?"
Meglepetten fordult sarkon, és egy szerencsétlen, ösztövér, csupasz alakot
pillantott meg, aki ott didergett a hűvös alkonyi szélben. "Hát te meg ki az
ördög vagy?,' - kérdezte, ámbár lehet, hogy isten létére választékosabban
fogalmazott. "Én Homo Sapiens vagyok, Uram", válaszolta a szerencsétlen... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tarkasága:
fehér pöttyök és piros pontok,
virágos fák, tavaszi gondok,
tavaszi sírok ciprusága,
fehér virág hull barna sárba,
szelet mond az alkonyi pír is;
halálvágy száll a bús muzsákba,
mikor
zöld köntösét cifrázza Irisz.
S megjön a nyárnak tarkasága:
poros utak, száraz porondok,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Megjön a tavasz tarkasága:
fehér pöttyök és piros pontok,
virágos fák, tavaszi gondok,
tavaszi sírok ciprusága,
fehér virág hull barna sárba,
szelet mond az alkonyi pír is;
halálvágy száll a bús muzsákba,
mikor
zöld köntösét cifrázza Irisz.
S megjön a nyárnak tarkasága:
poros utak, száraz porondok,
a kertkar... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Új Leoninusok
Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,
hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.
Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés,
gyűl a vihar serege: még lila s már fekete.
Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok,
csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák.
Sápad a kék hegyt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Megjön a tavasz tarkasága:
fehér pöttyök és piros pontok,
virágos fák, tavaszi gondok,
tavaszi sírok ciprusága,
fehér virág hull barna sárba,
szelet mond az alkonyi pír is;
halálvágy száll a bús muzsákba,
mikor
zöld köntösét cifrázza Irisz.
S megjön a nyárnak tarkasága:
poros utak, száraz porondok,
a kertkar... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... FÁTYOLÁRÓL
Megjön a tavasz tarkasága:
fehér pöttyök és piros pontok,
virágos fák, tavaszi gondok,
tavaszi sírok ciprusága,
fehér virág hull barna sárba,
szelet mond az alkonyi pír is;
halálvágy száll a bús muzsákba,
mikor
zöld köntösét cifrázza Irisz.
S megjön a nyárnak tarkasága:
poros utak, száraz porondok,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Szertefoszlott immár a bánat s a
felhők hada is messze távolodott
szabadon hagyván a festői pamlagot.
S. Edina(Zümi)
Zümi: Képzelet
Alkonyi csend borul a félhomályra,
s a némaságban Reád gondolok.
Lüktet a szívem, ha arcod térképében,
emlékezetem fürkészi kedves mosolyod.
Szürke szobámban színesek a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... távollevőnek
Elmondanám neked, hogy mennyire vágyom,
Vágyom hallani egy szép fagott hangját.
Hallani vágyom testemnek sercegését,
Amikor alkonyi lángok megrohanják.
Hallani akarom a Nap felkelését
S tapintani a még nem létező formát:
Formát melyet vékony fényekből összerak
Megőriz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Megjön a tavasz tarkasága:
fehér pöttyök és piros pontok,
virágos fák, tavaszi gondok,
tavaszi sírok ciprusága,
fehér virág hull barna sárba,
szelet mond az alkonyi pír is;
halálvágy száll a bús muzsákba,
mikor
zöld köntösét cifrázza Irisz.
S megjön a nyárnak tarkasága:
poros utak, száraz porondok,
a kertkar... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lajos Béla
Ma óriások
Ma óriások mellkasaként feszül
Az alkonyi égbolt. Riadt felhők, mint
Megvadult bikák rohannak el megint
A fényszegény dombok álma mögül.
Lobban a távol omladéka már:
Titokra éhes az est lomha szája.
Rongybaba testű csóvát vet le rája,
S fogatlan szája vágyakat bezár.
Talán az éjjel majd... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csontszínű viaszból
május tornya, ha lánggal égnél:
Anyák Napja lehetne most!
Anyám, én többé nem viszek virágot,
reménytől a fegyver forr szét,
búcsúm alkonyi önkívület,
rohanásom gyermekek mámora,
testemen a tank megőrül,
tiprott csontjaim zenéje légörvény,
zengő jégpalota, soha nem múló színes
meseország, jöjj ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lesznai Anna: Ezer lelkemről
Jaj, én sokféle lelkem, kik belém szorulva zsibongtok,
Ezer útra húztok és szomjaztok ezer vizet.
Mindenik vágyamat féltve, ha végül fáradtan levetném
Felsir az egyik lelkem: ,,Ne vesd el, ne vesd el; ne még."
Ezer csáppal falánkan környékezlek, ezer élet
S csapódik egyszerre ezer csorbító csapás le rám.
- J... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lajos Béla
Ma óriások
Ma óriások mellkasaként feszül
Az alkonyi égbolt. Riadt felhők, mint
Megvadult bikák rohannak el megint
A fényszegény dombok álma mögül.
Lobban a távol omladéka már:
Titokra éhes az est lomha szája.
Rongybaba testű csóvát vet le rája,
S fogatlan szája vágyakat bezár.
Talán az éjjel majd... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csak árthat vele az ember.
Végiglovagoltunk a füves, néhol sáros erdei úton, majd kiértünk a kavicsos részre. Már egészen jól belejöttem a lovaglásba, néztem a tájat, élveztem az alkonyi hangulatot. Halk madárcsicsergés, nyugalom vett körül. Aztán majdnem leestem a lóról, amikor heves szárnycsattogtatással egy fácán rebbent fel az út melletti bozótból, és hangos rikácsolássa... |
|
|
|
|
|
